"Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle.
Ettél belőle?
Kertbe mentek a tyúkok.
Mind megették a magot."
Emlékszem, gyerekkoromban sokszor kántáltuk ezt a mondókát, de szégyenszemre egészen mostanáig nem tudtam, hogy pontosan mi is az a dödölle. A kisiskolás ének-zene könyvemben (vagy valami daloskönyvben láttam tán?) illusztráció gyanánt egy rajzolt kép szerepelt a dal mellett, amin sok kis gombóc volt egy tányéron kúp alakba rendezve, és gyerekek állták körül. Ezért valami gombóc-szerű ételféleségre gondoltam, amikor a dödöllés dalt énekeltük, enni meg még sosem ettem, úgyhogy gombócként ivódott a tudatomba. Aztán az őrségi nyaralás során szembesültem vele, hogy ez egy burgonyából készült étel ( és a gombóchoz sincs sok köze :-o ), ami régen a szegények eledele volt, hiszen a hozzávalók (krumpli, hagyma, só, zsír) minden konyhában rendelkezésre álltak.
Kondorfán (ami nem mellesleg a legszebb őrségi falu, legalábbis szerintem), a Vadkörte Fogadóban ettük ezt az ínycsiklandó őrségi ételkülönlegességet.
Az elkészítése nem ördöngösség, úgyhogy otthon is feltétlen az asztalra kerül majd. A meghámozott és felkockázott krumplit sós vízben (éppenhogy ellepje a krumplit) megfőzzük, majd a főzővízben hagyva összetörjük. A burgonya mennyiségéhez képest kb. fele annyi lisztet szórunk hozzá, és csomómentesre kavarjuk, és még pár percig főzzük. Kockára vágott vöröshagymát zsírban megpirítunk, majd a hagymás zsírral egy tepsit kikenünk. Két kanállal (amit a hagymás zsírba mártogatunk) a tepsibe szaggatjuk a krumplis masszát (formázzuk tojás-alakúra a két kanál segítségével), majd ha végeztünk, a maradék zsírral meglocsoljuk. Forró sütőben pirulásig sütjük. Tálalhatjuk tejfellel leöntve magában, de köretnek is remek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése